»Középiskolai tanulmányaimat Budapesten, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium német–román idegenvezetői szakán végeztem, 1992-ben érettségiztem. Egyetemi tanulmányaimat követően a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán szereztem református teológusi (Magister Rerum Divinarum), majd a lelkészképesítő vizsgákat követően református lelkészi oklevelet. Párhuzamos képzésben pszichológiai (klinikai szakirány), újságírói-tervezőszerkesztői tanulmányokat folytattam; egyházunk hetilapjának, a Reformátusok Lapjának 25 évig (1996-tól 2021-ig) rovatszerkesztő-újságírója majd teológiai szaktanácsadója voltam. Később – részint édesapám bíztatására – élelmiszerbiztonsági, anyagcseretudományi, élelmiszerkereskedelmi tanulmányokat folytattam, melyeket 2013-ban zártam le. Posztgraduális teológiai képzéseket az innsbrucki egyetemen (Katholisch-Theologische Fakultät Innsbruck) és – Dr. Hegedűs Loránt püspök támogatásával – a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben folytattam.
A Budapest–Kálvin Téri Református Egyházközségben végzem szolgálatomat 1998. október 1-jétől folyamatosan. Isten előtt megállva, hálával túlcsorduló szívvel köszönöm Neki a lelkészi szolgálatban való megőrzésemet, a megtartást, az erőt, az áldásokat, az öröm magaslatain való szédülésmentességet, a nehézségekben való gondviselő átkarolásokat, a szolgatársakat, testvéreket, barátokat, s hogy megújuló örömmel hirdethetem Krisztusnak evangéliumát a reám bízottaknak.
Köszönettel tekintek vissza azokra, akiktől sokat tanultam: Dr. Karasszon István és Dr. Szűcs Ferenc teológiai professzorokra; különösen pedig gyülekezetünk egykori püspök-lelkipásztorára, Dr. Hegedűs Lorántra, aki hosszú éveken keresztül személyesen is nagy törődéssel nevelt-tanított, és nem utolsó sorban Páll László lelkipásztorra, aki egyházközségünk vezető lelkészeként – egészen nyugdíjba vonulásáig – nehéz és szép időszakokban szolgatársként következetesen mellettem állt, bevezetett a lelkészi hivatás rendkívül sokféle feladataiba.
Gyermekkoromtól fontos része életemnek a sport, főként a hegymászás és hegyi túrázás – gyülekezetünkből sok testvéremmel kedveltettem meg ezt a sportágat és a természetet szeretetét a közös utak járásakor.
Még sok öröm közt is sorvasztó, kiégető tud lenni az emberi élet, ezért fontosnak tartom a megújulás testi és lelki képességét, mert „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,30–31) Jó megtanulni és tanítani, elkérni Istentől és másoknak is átadni: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)«