2000-ben születtem Kárpátalján, azon belül Gáton. Tanulmányaimat a szülőfalumban, a Gáti Kovács Vilmos Középiskolában kezdtem, majd 2017-ben érettségiztem a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban. Templomba járó családból származom, így sosem állt tőlem távol a hit. Egészen gyermekkorom óta részt vettem vakációs bibliaheteken, valamint különböző ifjúsági táborokban. A megtérésem is egy ilyen táborhoz köthető, pontosabban kettőhöz. 6 éves koromban, az első vakációs bibliahét alkalmával a gyülekezetünk segédlelkésze Bartimeus történetéről tett bizonyságot, és – bár még csak gyermeki felfogással – de felismertem, hogy szeret az Úr. 2014-ben egy konfirmandus hét alkalmával ugyanez a lelkipásztor evangelizált, és ismét Bartimeus története volt a központi gondolat. Azonosulni tudtam a vak ember kérésével Jézus irányába („Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!”), és Istennek hála azonosulni tudtam azzal a kegyelemmel is, amelyet csakis Ő adhat meg a számunkra. A lelkipásztori szolgálatra is ekkor hívott el az Úr.

Miután leérettségiztem, nem volt lehetőségem egyből Magyarországra jönni teológiát tanulni, így a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem kihelyezett képzésén, Beregszászon kezdtem el a katechéta szakot levelező tagozaton. Két év elteltével azonban az Úr ismét a teológia irányába terelte az életemet. Sárospatakon végeztem el a lelkészképzést. Az évek alatt megszámlálhatatlanul, ha fogalmazhatok így, embertelenül tapasztaltam meg Isten vezetését és kezét az utamon

2023-2025 között abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az SRHE diáksága 2 éven keresztül megválasztott szeniornak. Bár sok munkával és felelősséggel járt a feladat, mégis örömmel és hálával a szívemben gondolok vissza erre az időszakra. A gyakorlati évemet az Alsózsolcai, valamint a Felsőzsolcai Református Egyházközségekben töltöttem. 2026. október 1-vel kezdtem meg szolgálataimat a Kálvin Téri gyülekezetben.

Elképesztő dolog számomra megtapasztalni azt, hogy az Úr az emberi élet minden nehézségét képes jóra fordítani függetlenül attól, hogy az adott helyzetben emberileg azt érezzük, hogy nincs kiút. Ez a megtapasztalás formálta az életemet az eddigiekben, és bízom abban, hogy ez fogja formálni azt a továbbiakban is.