Budapesten születtem 1971-ben. A gimnáziumi érettségi vizsgát követően fogtechnikusi szakképesítést szereztem 1992-ben, és későbbi tanulmányaim idején néhány évet a szakmámban is dolgoztam. 1993-tól a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának teológiai hallgatója voltam lelkész-szakirányon, ahol 1998-ban abszolváltam. Első szolgálati helyem a Református Iszákosmentő Misszió volt, ahol egy évet szolgáltam segédlelkészként – a szenvedélybetegséggel küzdő, annak terhét hordozó, gyógyulásra vágyakozó emberek között – Budapesten és a Dömösi Alkohológiai Szakintézetben. A Budapest-Kálvin Téri Református Egyházközségben az első lelkészképesítő vizsga letétele után, 1999 októberétől kezdtem meg segédlelkészi szolgálatomat, melyet a második lelkészképesítő vizsga letétele után, 2000 októberétől mint okleveles református lelkész, beosztott lelkészi státuszban folytattam tovább.
Szüleim reformátusnak kereszteltek, de a szokásostól eltérően csak később, 19 évesen, önálló elhatározásból konfirmáltam a Pestszentlőrinc Erzsébet–Béla telepi református gyülekezetben, ahol munkatársként feladatot is vállaltam a gyermekek számára tartott alkalmak végzésében. 1991-ben a gyülekezet pótpresbiterré, majd 1994-től presbiterré választott, mely tisztséget lelkészi szolgálatom kezdetéig, 1998-ig töltöttem be. 1999-től a Budapest-Kálvin téri gyülekezet – mellyel teológiai tanulmányaim óta van kapcsolatom – tagja és beosztott lelkipásztora vagyok. Lelkészi szolgálatomat pályám kezdete óta azzal a lelkülettel igyekszem végezni, amit a legjobban egy ősi zsidó mondás fogalmaz meg: „Úgy szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet, hogy mások rajtad keresztül szeretni tanulják.”
